Csalni vagy megcsalva lenni sokszor szubjektív dolog, így jó, ha tisztában vagyunk vele, párunk mennyire rugalmas, és egyáltalán: mi az, ami megcsalásnak számíthat manapság. Idővel rendre mindent újradefiniálunk magunkban, ítéleteket, amelyeket korábban hoztunk, felülbírálunk, hozzáállásunk változik az élet nagy kérdéseihez. Olykor ugyanezt teszi a kollektív tudat is, a társadalom kisebb-nagyobb része átgondol és újraértelmez dolgokat, mivel életvezetésünk is változik a világ haladásával egyetemben. Így történhet meg, hogy az egykor egyértelmű megcsalás mára kérdéses lett, s különböző szinteket állapíthatunk meg, léteznek tehát a megcsalásnak fokozatai. Ezen fokozatok elbírálása már egyéni döntés kérdése, de hogy vannak, az tény.
A megcsalás régen annyit jelentett, házasságtörés. Később, az idők folyamán, a társadalmak és kultúrák változásával, a nők életterének mind szélesebbé válásával a megcsalás fogalomköre is bővült, s mára eljutottunk oda, hogy az e-maliekben, sms-ekben történő flörtölés is megcsalásnak minősülhet adott esetben. Hogy férfiak és nők különböznek a megcsalás kritériumainak felállításában, egyértelmű. De egyértelmű az is, ezek a kritériumok folyamatos dinamizmusban vannak, hisz nem mindegy, hogy a szabályok rám vagy a partnerre vonatkoznak. A legegészségesebb kiindulási pont az lehet, ha az ember felteszi magának a kérdést: ha a párom ugyanezt tenné, fájna nekem? A kérdéstől függetlenül persze történhetnek kisebb-nagyobb félrelépések, de legalább a tett súlyával jobban tisztában van az ember. És hogy mégis mik lehetnek a problematikus pontok? Gyakorlatilag minden. A fenékriszálástól a táncoláson keresztül a tényleges szexuális aktusig széles a paletta, ki-ki meríthet belőle kedvére, hogy kiszolgálja a zöldszeműt. Mik lehetnek a vitatott esetek?
|